A legnagyobb gond napjaink divatos diétáival az, hogy sokszor élettanilag téves ötletekre épülnek minden tudományos alapot nélkülözve, gyakran kizárják, vagy nagyon lecsökkentik bizonyos makrotápanyagok bevitelét (pl.: szénhidrát). Többnyire azért törekednek az egyszerűségre ezek a diétás irányzatok, hogy könnyű legyen őket követni és betartani, ezzel téve szert minél több követőre. Testünk működése és annak egészsége azonban egyáltalán nem egyszerű, egy rendkívül összetett, és még ma is sok részletében nem megismert biológiai rendszer.

A jó hír, hogy ha szeretnénk egy igazán jól működő és egészséges diétát követni, akkor megvan erre a lehetőségünk. Ehhez szeretnék kis iránymutatást adni mindenkinek, aki erre törekszik. És ne felejtsétek, az egészséges étkezés nem egy kőbe vésett dolog, a lényeg, hogy változatos és tápláló legyen, szeressétek azt, amit esztek!

A U.S. News & World Report minden évben elkészíti szakértők közreműködésével a legjobb diétás irányzatok rangsorát, és idén már zsinórban hetedik alkalommal végzett első helyen a DASH-diéta.

A DASH-diéta (Dietary Approaches to Stop Hypertension) célja, ahogy neve is tükrözi, hogy csökkentse a magas vérnyomást, illetve megelőzze annak kialakulását, így tulajdonképpen mindenkinek javasolható a követése. Fontos tudni, hogy a vérnyomás lineáris kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatával, azaz minél magasabb, annál nagyobb az esélye olyan betegségek megjelenésének, mint a szívinfarktus vagy a stroke. Ez igaz a normál tartomány értékeire is, azaz érdemes a 140/90 Hgmm-es határ alatt is az alacsonyabb értékekre törekedni. Ezek mellett ráadásul a cukorbetegség és a rosszindulatú daganatok kialakulásának esélye is csökken ezzel a diétával.

Na de miről is szól ez a diéta?

Alapja a nátriumbevitel csökkentése, aminek felső szintjét 2300mg-ban határoz meg naponta a standard DASH-diéta, de létezik egy csökkentett nátriumtartalmú verzió is, melynél csak 1500mg/nap a megengedett maximum. Ez nagyjából egy, illetve háromnegyed teáskanálnyi asztali sónak felel meg, ami kb. 5-6 gramm. Ez így önmagában nem mondhat sokat, de ha odafigyelünk a felesleges sóbevitel elkerülésére, már jó úton vagyunk.

Pár példa amit érdemes limitálni, esetleg elhagyni: konzervételek; félkész, mikrózható/süthető ételek (pl.:pizzák, húsgolyók, lasagne); péksütemények; sós rágcsák, csipszek, kekszek; gyorsételek

Mi az, ami ajánlott?

Nincsenek konkrét ételek megnevezve, helyette az egyes csoportok ajánlott adagjait, és azok mennyiségét adja meg, ezen belül szabadon lehet variálni:

• Teljes kiőrlésű gabonából készült ételek - 6-8 adag/nap. Ez az alapja mindennek.

- teljes kiőrlésű/magvas kenyér - 1 szelet

- bulgur, barna rizs, tészta, burgonya – fél bögre

- gabonapehely – kb. 30 gramm

• Zöldségek - 3-4 adag/nap. Ne sajnáld őket egyik étkezéshez sem!

- egy bögre leveles zöldség, mint spenót, kelbimbó

- fél bögre nyers vagy főtt brokkoli, sárgarépa, paradicsom, stb.

- fél bögre zöldséglé

• Gyümölcsök - 3-4 adag/nap. Sok-sok gyümölcs, bátran!

- egy közepes gyümölcs

- negyed bögre szárított gyümölcs

- fél bögre nyers, fagyasztott vagy konzerv gyümölcs

- fél bögre gyümölcslé

• Tejtermékek - 2-3 adag/nap. Cél az alacsonyabb zsírtartalom!

- egy bögre alacsony zsírtartalmú (0,5%-os, esetleg 1,5%-os) tej, joghurt

- 50 gramm alacsony zsírtartalmú sajt

• Húsok - 2-3 adag/nap. Elsősorban a sovány/fehér húsok és halak, vörös húsok 1-2 alkalommal hetente.

- 30 gramm csirkehús, pulykahús, hal

- 1 tojás

• Magvak, olajos magvak, hüvelyesek - 4-5 adag/hét! Fontosak, de mértékkel!

- kb. fél bögre földimogyoró, dió, mandula, mogyoró, bab, borsó, lencse, napraforgómag, lenmag

• Zsírok, olajok - 2-3 adag/nap. Lényeg a növényi alapú hozzávalók!

- egy teáskanál olívaolaj, repceolaj stb.

- egy teáskanál margarin

- light salátaöntet

- egy teáskanál majonéz

• Édességek - 5, vagy kevesebb/hét! A finomságok sem maradnak ki!

- egy teáskanál dzsem, lekvár

- egy pohár üdítő

És hogy ne csak a levegőben lógjanak ezek az adagok, álljon itt egy példamenü:

Reggeli: egy bögre zabpehely (90g) egy bögre sovány tejjel (2,5dl) + fél bögre áfonya és fél bögre narancslé

Tízórai: egy alma/banán + egy bögre joghurt

Ebéd: 100g csirkemell 150g zöld salátával, 50g sajttal és 200g barnarizzsel

Uzsonna: egy bögre gyümölcssaláta

Vacsora: Spagetti húsgolyókkal egy bögrényi spagettiből és 120g pulykahúsból, fél bögre zöldborsóval.

Ha ez mind keszekusza és bonyolult, akkor elég, ha annyit magunkkal viszünk, hogy minél több zöldséggel és gyümölccsel egészítsük ki a lehető legtöbb étkezésünket, és köztük is ezekkel oltsuk étvágyunkat. Ezek mellett jó minőségű, gabonaalapú köreteket és tésztákat fogyasszunk nagy mennyiségben fehér húsok és hal mellé. Alacsony zsírtartalmú tejtermékekkel egészítsük ki mindezt, és kerüljük a felesleges sót és magas sótartalmú félkész ételeket. Kerüljük az extra cukrot és mértékkel fogyasszunk vörös húsokat! Próbáljunk ki időnként teljesen húsmentes főételeket, újítva ezzel gasztronómiai repertoárunkat!

Jó étvágyat mindenkinek!

Ha tetszett a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a folytatásról, vagy egyszerűen csak érdekelnek hasonló témák, kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb hírekről és posztokról az orvostudomány világából!

A felső légúti vírusos fertőzések, azaz a nátha (annak több, mint 200 kórokozójával) és influenza (mint kiemelt jelentőségű ebben a csoportban) kezelésére az orvostudomány jelen állása szerint elsősorban tüneti kezeléssel tud szolgálni. Ide tartoznak az olyan elengedhetetlen kellékek, mint a szopogatós, feloldós, tablettás, kanalas és ki tudja még milyen gyógyszerek, sok folyadék, C-vitamin tonnaszámra, húsleves, fokhagyma, méz, fokhagymás méz, torma, gyömbér, és még a végtelen számú urbán, vagy inkább rurál legendákban terjedő módszerek.

De a legjobb megúszni lenne az egész macerát ugyebár, és ehhez adott jó ötletet a tavaly oly sokat forgatott infektológia jegyzetem. Ha meg akarjuk óvni magunkat ezektől a kellemetlenségektől, de nem áll módunkban egy pánikszobában tölteni a következő fél évet, akkor bizony csak bizakodhatunk, és önszorgalomból rásegíthetünk kicsit szerencsénkre.

Itt lép a képbe a gargalizálás, aminek hasznát a tudomány, azon belül pedig egy japán kutatócsoport igazolt. Az ötlet nem új, ahogy maga a kutatás sem, 2005-ben publikálták az American Journal of Preventive Medicine c., betegségmegelőzéssel foglalkozó folyóiratban. 387 egészséges önkéntest vizsgáltak, akik közül az egyik csoport mindent úgy csinált, ahogy addig, egy másik jódos fertőtlenítőszerrel öblögetett, a harmadik pedig sima vízzel.

A módszer elég egzakt, ugyanis 20 milliliter vízzel kell öblögetni 15 másodpercen keresztül, ezt egymás után háromszor ismételve, egy nap pedig háromszor elvégezve a rituálét. Magyarul napi 9 vizes öblögetést kell megejteni.

És ez a végtelenül egyszerű módszer a kutatás szerint 35%-kal csökkenti a megfázás előfordulását azokhoz képest, akik nem változtattak addigi rutinjukon. Ráadásul azok, akik mégis megbetegedtek a vizes csapatból, enyhébb tüneteket tapasztaltak a többieknél.

„Ez zseniálisan egyszerű!”- kiálthatnánk fel örömünkben, de a valóság, mint mindig, most is árnyaltabb. Ugyanis mint kiderült, a kutatás módszertana több sebből is vérzik. Csak egy példa: az „akik mindent szokás szerint csináltak” csoport tagjainak 72%-a is öblögetett nagyjából rendszeresen, mivel ez Japánban egy teljesen általános szokás évszázadok óta. Így érthetően nehezebb felmérni, hogy mennyi is a valós haszna az öblögetésnek. Másik zavaros rész a történetben, hogy a kutatók sem tudják egyelőre a pontos hatásmódot, amin keresztül a vizes öblögetés megelőzné a vírusos fertőzés kialakulását.

A vizsgálatot számos másik is követte, de egyértelmű eredményre nemigen sikerült jutni a kérdéssel kapcsolatban. Volt olyan kutatás, amelyik megerősítette a fent említetteket gyerekek körében is, volt, amelyik viszont nem talált összefüggést az öblögetés és a megfázás között.

Így hát az öblögetésről és gargalizálásról nem mondható ki egyértelműen, hogy hatékonyak lennének a felső légúti vírusos fertőzések megelőzésével kapcsolatban.

Amit viszont a szezon elején mindenképp ajánlott, és bizonyítottan hatékony, az influenza elleni védőoltás, elsősorban azoknak, akik a veszélyeztetettebbek közé tartoznak, így az 5 év alatti gyerekek, 65 év feletti felnőttek, várandós kismamák, krónikus tüdő- és/vagy szívbetegek, májbetegek, vesebetegek, legyengült immunrendszerű betegek és cukorbetegek a teljesség igénye nélkül. Természetesen a fent említetteken kívül is mindenkinek ajánlott.

További praktikák közé olyan dolgok tartoznak, amiket remélhetőleg mindenki lelkesen gyakorol. Ide tartoznak:

• Rendszeres és alapos kézmosás, ennek alternatívája az alkoholos bedörzsölő, esetleg szájmaszk.
• Sok pihenés és kellő mennyiségű alvás (tudom, könnyű mondani).
• Ne túrjunk bele a szánkba, szemünkbe, orrunkba, legalábbis ne koszos kézzel!
• C-vitamint, D-vitamint szedjünk bátran, előírásszerűen!
• Amennyire lehet, kerüljük a zsúfolt, zárt tereket! (ez nálunk csírájában hal el, a párom óvodában dolgozik 30 gyerkőc társaságában)
• Lehetőség szerint diszkréten köhögjünk és tüsszögjünk.

Mindezek mellé az öblögetést, mint fakultatív módszert ki lehet próbálni, a lelkes önkéntesektől várom a visszajelzéseket március magasságában!

Az eredeti kutatás összefoglalóját pedig itt olvashatják az érdeklődők:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16242593 

Tetszett a bejegyzés? Érdekel az orvoslás világa a tudomány és a mindennapok szemszögéből is? Kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, ahol megtalálhatod a korábbi és jövőbeni posztokat egyaránt!

A pszichiátria kapcsán sokaknak zavaros képek, zárt osztályok rácsos ágyai ugranak be, mások pedig csak legyintenek, mondván, ez nem is igazi orvoslás, mindenféle mondvacsinált okokkal kezelik csak az embereket. Ilyen véleményeket egészségügyi dolgozókkal beszélgetve is nem egyszer hallottam sajnos, amiket legtöbbször értetlenül hallgatok.

Ugyanis az elme tulajdonságait, annak helyes, vagy hibás működését tanulmányozni a legizgalmasabb dolgok közé tartozik. Végül is mindannyiunk létezése az elménkben valósul meg valamilyen szempontból.

A személyiségzavarok a leggyakoribb pszichiátriai kórállapotok közé tartoznak, az átlag lakosság 10-20%-át is érinthetik, továbbá gyakran társulnak egyéb pszichiátriai, de akár szomatikus (testi) betegségekkel is. Alapvető jellemzőjük, hogy egyszerre áll fenn a beteg részéről egy viselkedésbeli és egy élménybeli mintázat, ami tartósan rögzül. További jellemzője, hogy jelentősen eltér az adott társadalom normáitól. Ezt a kóros alkalmazkodást, érzelmi és társas viselkedést a környezet érzékeli, de az érintett gyakran nem. Éppen ezért ritkán kérnek segítséget, és kezelésük, támogatásuk is rendkívül nehéz.

A személyiségzavart jellemző kóros viselkedésminták a serdülőkorban és fiatal felnőttkorban jelennek meg, majd az idő előrehaladtával rögzülnek. Ezek a rögzült kóros személyiségjegyek később életviteli nehézségekhez is gyakrabban vezetnek. A személyiségzavarban szenvedő egyének között gyakoribb a válás, az alkohol- és drogfogyasztás, a munkanélküliség és magasabb a hajléktalanná válás, valamint a bűncselekmény elkövetésének aránya.

A személyiségzavarokat három fő csoportba, ún. „nyalábba”, angolul „clusterbe” sorolják, amiken belül több alcsoport található. Létezik az „A”-nyaláb: a furcsák, különcök csoportja, a „B”-nyaláb: a dramatikus, heves jelenetet rendezők csoportja, és a „C”-nyaláb: a szorongók, félők. Mivel külön-külön is sok jellemzője van az egyes csoportoknak, így ezt a témát három külön írásban venném végig, amit most a bevezető után az „A”-nyaláb bemutatásával kezdek el.

Az „A”-cluster: a paranoid, szkizoid és szkizotip személyiségzavarban szenvedők. Számukra legnehezebb az társas kapcsolatok kialakítása, az emberi érintkezés létrehozása, jellemzően magányosan töltik életük nagy részét. Nem tudnak alkalmazkodni a közösség tagjaihoz, így beilleszkedni sem tudnak. Képtelenek a társadalmon belüli önérvényesítésre. Gyakran megtalálható hajléktalanok között.

• A paranoid személyiségzavart elsősorban az állandó gyanakvás és bizalmatlanság Környezete szemében makacs, öntelt embereknek tűnnek, akik sokszor veszekednek, indulatosak, és attól tartanak, hogy kihasználják őket. Ebből adódóan nem alakulnak ki szoros kapcsolataik, izolálódnak a társadalomból. Sokat titkolóznak, humorérzékük szegényes, nincs semmi, amiben élvezetüket lelik. Gyakran a legjelentéktelenebb gesztusokat, egy tekintetet vagy megjegyzést is úgy értékelnek, mintha az ellenük irányulna, valamint rendkívül érzékenyek a megszégyenítésre. Kezelésük bizalmatlanságuk miatt nagyon nehéz, de csoportterápiával és viselkedésterápiával társas kapcsolati készségeik javíthatók.
• A szkizoid személyiségzavarban szenvedők érzelmileg ridegek és zárkózottak, humortalanok. Nem vágynak semmilyen érzelmi töltetű kapcsolatra, általában magányosak maradnak egész életükben, nem házasodnak, minden idejüket egyedül töltik. Jellemzően olyan hobbit választanak, ahol egyedül lehetnek, és munkájukat is ez jellemzi, ezért gyakran vállalnak éjszakai munkát, hogy elkerülhessék az embereket. Nem ritka, hogy érdeklődnek matematika, fizika vagy asztrológia iránt. Esetenként nehéz lehet elkülöníteni a „C”-nyalábba tartozó elkerülő személyiségzavartól, akik szintén magányosak, de ellenben a szkizoid beteggel, ők vágynak a társas kapcsolatokra. A szkizoid beteg ezt az érzelmi ürességet minden szorongás nélkül éli át. Ezt talán legjobban Dexter Morgan karakterére lehetne ráhúzni a Dexter c. sorozatból, leszámítva persze azt a tényt, hogy ő sorozatgyilkos is egyben, de Batman karakterében is számos jegy utal arra, hogy ebben a személyiségzavarban szenved.
• A szkizotip személyekre érvényes leginkább a csoportot jellemző „különc” jelző. Öltözködésük gyakran kirívó és szokatlan, beszédük pedig elvont és furcsa fordulatokat tartalmaz. Gyakran jelenik meg gondolataikban a mágia, a babonák. Például állíthatják azt, hogy kapcsolatban állnak a túlvilággal, halottakkal. Aki emlékszik Luna Lovegoodra a Harry Potter filmekből, annak az ő karaktere egész jó közelítés lehet ennek a személyiségzavarnak az elképzeléséhez.

Az első csoportot tehát ezek a kórképek alkotják, és jól látható, hogy a társas kapcsolatok kialakítása és a közösségben betöltött szerep, ami itt a leginkább eltérést mutat a társadalom többi tagjával szemben. Az ő kezelésük és társadalmi integrációjuk nehéz, és hosszú folyamat, de különböző pszichoterápiás megközelítéssel (pl.: csoportterápia, viselkedésterápia) ezek a beteg a hétköznapokban hasznosítható képességekre és viselkedésformákra.

A bejegyzés célja elsősorban az, hogy tisztában legyünk a személyiségzavarok létezésével és gyakoriságával, és ezen a szemüvegen keresztül nézve empatikusabban tudjunk viszonyulni másokhoz is.

Ha tetszett a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a folytatásról, vagy egyszerűen csak érdekelnek hasonló témák, kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb hírekről és posztokról az orvostudomány világából!

A legújabb kutatások között böngészve belefutottam egy érdekes tanulmány összefoglalójába, ami egy napjainkban kibontakozó újszerű kezelési móddal kapcsolatban számol be ígéretes eredményekről.

A rosszindulatú daganatok terápiája évtizedek óta három pilléren alapul: a sebészi terápia, kemoterápia és radio-/sugárterápia hármasán, amelyek megfelelően kombinált alkalmazásával kialakultak a különböző eredetű tumorok kezelési stratégiái. Ehhez a triumvirátushoz csatlakozott a 20. század legvégétől (rituximab, 1997.) kezdődően megjelenő, és napjainkban intenzíven kutatott és alkalmazott targeted, másnéven célzott terápiák. Elnevezésük abból ered, hogy a klasszikus kemoterápiás szerekkel ellentétben nem károsítanak minden (tumoros és nem-tumoros) sejtet egyaránt, hanem célzottan egy sejtalkotó, jelátviteli, vagy egyéb hatású molekulára hatva fejtik ki hatásukat.

Ehhez az „újhullámhoz” csatlakozik a biológiai terápiák egy másik ága, amelyről ez a kutatás is szól. Ebben az esetben egy mesterségesen létrehozott, két vírus génállományának kombinálásával létrehozott vírustörzset használnak (PVSRIPO-poliovírus és rhinovírus kombinációja) az egyik legagresszívebb agydaganat, a glioblastoma multiforme kezelésére. Ez a tumortípus sajnos rendkívül nehezen, és jelenleg rossz hatékonysággal kezelhető csak. Gyakran hívják „pillangótumornak” is, mivel az egyik agyféltekéből a másikba tud gyorsan terjedni, és képalkotóval (MR, CT) pillangó alakban rajzolódik ki.

Ez a vírustörzs kizárólag azokat rosszindulatú sejteket támadja, amelyek egy speciális molekulával (CD155) rendelkeznek a felszínükön. Ezek lesznek a daganatos sejtek. Nagy előnyük ezeknek a vírusoknak, hogy a környező egészséges agyszövetet nem fertőzik meg, ezáltal számos mellékhatást előre kiküszöbölnek ezzel a célzott kezeléssel.

Hatásukat pedig több összetevőből adódik össze:

1. Megfertőzik célzottan a rosszindulatú sejteket, majd ezeket elpusztítják, ezáltal elérik a sejt szétesését (lízisét). A szétesés során felszabadulnak a tumoros sejtben található molekulák (antigének), amiket az immunrendszer felismer idegenként.
2. A vírusok szintén megfertőzik az immunrendszer saját sejtjeit, így tulajdonképpen aktiválják Ezek az úgynevezett dendritikus sejtek, amelyek bemutatják az antigéneket a T-sejteknek, hogy „tessék, ha ilyet találtok, azt öljétek meg!”, a T-sejtek pedig így is tesznek, megindítják a „támadást”.

Összesítve tehát ez a kezelési mód megnyitja az utat a szervezet saját immunrendszere előtt a tumorellenes válaszra, és még ad is neki egy kezdő lendületet, hogy kellő intenzitással tudja végezni a dolgát. Így tulajdonképpen a páciens saját immunrendszere viszi véghez a terápiát.

Jelenleg is zajlanak a kezeléssel kapcsolatos klinikai kutatások az Észak-Karolina állambeli Duke University kutatócsoportjának koordinálásával, melyek további eredményeket fognak nyújtani a kezelés hatékonyságáról, és arról, hogyan lesz majd beilleszthető a jelenleg is használt kezelési módok mellé.

A kutatás egyik társvezetője, Dr. Matthias Gromeier kiemelte, hogy az ígéretes eredmények fényében a jövőben az emlőrák, prosztatarák és a rosszindulatú bőrdaganat, a melanoma kezelésére is érdemes lesz kiterjeszteni a vizsgálatokat. Mindenképpen biztató, hogy a jövőben várhatóan egyre több ehhez hasonló célzott és hatékony kezelési mód fog napvilágot látni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb hírekről és posztokról az orvostudomány világából!

Ha pedig elolvasnád az összefoglalót eredeti nyelven, azt itt és itt teheted meg.

A dohányzás, mint tudjuk, rengeteg betegséggel összefüggésbe hozható, így nem is vágnék bele a felsorolásba. Ami biztos, hogy egészségtelen, drága, és sokak szerint értelmetlen szokás. A magyar felnőttek több, mint negyede dohányzik ennek ellenére, pedig ez korunk legjelentősebb elkerülhető kockázati tényezője. Emiatt lenne fontos, hogy minél többen tudják sikerrel letenni a cigarettát.

A dohányzásról leszokni azonban nagyon nehéz, és gyakran többszöri nekifutásra sem jár sikerrel az ember. Amit tudni kell a cigiről, pontosabban a függőségért elsősorban felelős nikotinról, hogy a legerősebb addiktív (függőséget okozó) szerek közé sorolják, amivel olyan előkelő társaságba kerül, ahol a kokain vagy heroin is megtalálható.

Ahhoz, hogy sikerrel szakíts a dohányzással, tudnod kell, hogy a leszokás folyama egy projekt. Ez nem magasugrás, hogy nekifut az ember X alkalommal, és ha nem megy, hát nem megy. Ez egy nagy és összetett projekt, és ebből adódóan szükség van egy alapos tervre, fel kell ismerni a kritikus pontokat, és előre, tudatosan kell felkészülni rájuk. Ebben szeretnék néhány támpontot adni, amik mentén könnyebben érheted el a célod.

• Ugyanis kell egy cél. Pontosabban egy motiváció, aminek saját elhatározáson kell alapulnia, és fontos, hogy ez a motiváció valóban belülről hajtson. Mindenki másban fogja ezt megtalálni. Lehet, hogy tenni akarsz egészségedért, hogy tovább élhess családoddal, szeretteiddel. Lehet, hogy félretennél egy kis pénzt, amihez remek alap a cigire szánt összeg megspórolása. Lehet, hogy jó példát szeretnél mutatni gyerekeidnek, hogy mire felnőnek, ők ne tekintsék a dohányzást természetesnek. A legfontosabb, hogy te magad tudd megfogalmazni, miért is vágsz bele a leszokásba.
• A felkészülés: A projektet gondosan elő kell készítened. Tűzz ki egy időpontot, ami lehetőleg egy kevésbé stresszes időszakra esik. Ez lesz az induló nap. Addigra dobj ki minden öngyújtót, hamutálat, cigitartót otthon, a munkahelyeden, autóban, és bárhol, ahol rá szoktál gyújtani. Beszélj a tervedről barátaiddal, családtagokkal, és kérd őket, hogy segítsenek és támogassanak.
• Amikor észnél kell lenni: Amire még nagyon kell figyelned, azok a dohányzást kiváltó helyzetek (munkahely, kávé mellett, evés után, hazaérkezéskor, ebédszünetben, stb.) felismerése. Legyél tisztában azzal, hogy mikor, miért, kikkel szoktál rágyújtani és írj róluk listát! Készülj fel rájuk előre, hogy tudd helyettesíteni a cigizést valami más tevékenységgel.
• Eljött a nap: Ha eljön a kitűzött nap, dobd el az utolsó szálakat is, és kezdődhet maga a leszokás. Amit előre tudnod kell, hogy a mindenki más nehézségi szintről indul attól függően, hogy napi hány szálat szívott és a környezetében mennyien dohányoznak többek között. A legfontosabb, hogy mindig az eredeti céljaid legyenek előtted, és ezeket helyezd a leszokással járó nehézségek elé!
• Szarul vagyok már az elején: Megvonási tünetek fognak jelentkezni, ezekre is fel kell magad készíteni előre. A fizikai elvonási tünetek pár naptól egy-két hétig tartanak általában. A legrosszabb a második-harmadik nap körül várható. A tünetek a teljesség igénye nélkül lehetnek feszültség, lehangoltság, fáradékonyság, fejfájás, koncentrációzavar, alvászavarok, étvágyfokozódás. A jó hír, hogy ezek fokozatosan csökkennek, és ha sikerrel jársz, csak egyszer kell túljutni rajtuk.
• Kísért a vágy: Ami a kísértést illeti, a legnagyobb az első 2-3 hétben lesz, de ez is teljesen egyénfüggő. Ahhoz, hogy ezt leküzdhesd, tudnod kell, hogy mikor várható a legnagyobb késztetés. Erre előre számíts, és találd meg a neked működő módszert, hogy kezelni tudd. Jól működhet, ha az úgynevezett orális fixációt más úton próbáljuk kielégíteni. Legyen mindig kéznél valami, amit rágcsálhatsz: rágó, tik-tak, nyers répa, alma, tökmag. Figyelj arra, hogy lehetőleg ne túl hizlaló nasi legyen.
• Amikor nem bírod: Ha ellenállhatatlan kísértés tör rád bármikor a nap folyamán, hívd fel egy barátodat, akinek előre kérted segítségét. Beszélgess vele, és ő majd tartja benned az elhatározást, hogy ne gyújts rá. Ha nincs éppen senki, akit fel tudnál hívni, hívd a Dohányzás Leszokást Támogató Módszertani Központ 0680/442044-es ingyenesen hívható számát, ahol tapasztalt szakemberek tudnak segíteni az aktuális vészhelyzetben.
• Jutalmazd meg magad: Amint elérsz számodra fontos mérföldköveket, legyen az akár egy hét, vagy 5 nap, jutalmazd meg magad. A pénzen, amit megspóroltál, menjetek el vacsorázni vagy nézzetek meg egy mozit ünneplés gyanánt.
• Akik/amik segíthetnek: Ha a leszokásnak minden gyógyszer és egyéb szakszerű segítség nélkül vágsz neki, jóval nehezebb dolgod lesz. Ehhez a legnagyobb elszántság és céltudatosság szükséges. Ezekben az esetekben a sikerráta ugyanis nagyjából 5-7%, ami nem túl magas. Ahhoz, hogy fokozni tudd esélyeidet, sok lehetőséghez nyúlhatsz. Léteznek a nikotint pótló készítmények, amiket mindenki ismer, ezek a tapaszok, rágók, szopogatós tabletták, spray-k, stb. Csökkentik az elvonási tüneteket, köztük a sóvárgást, így könnyebb túljutni a legnehezebb időszakokon. Szakmai ajánlások alapján 8-12 hétig alkalmazandók, folyamatosan csökkentve az adagokat. Egyes tanulmányok szerint 50-70%-kal növelheted a sikeres leszokás esélyeit, ha ezeket a szereket használod.
  Léteznek nagyobb hatásfokú gyógyszerek. Ezek közül a leghatékonyabbnak a vareniklin-tartalmú gyógyszerek (pl.:Champix) bizonyultak, ezek a sóvárgást is csökkentik, de ha rágyújtanál mellette, akkor a nikotin élvezeti értékét csökkentik. A bupropion-tartalmú (pl.:Elontril, Wellbutrin), eredetileg antidepresszánsnak használt gyógyszerek is hatékonynak bizonyultak a leszokás segítésére. Ezek jó hatásfokúak, elsősorban nikotinpótló készítményekkel, de használatuk előtt mindenképpen kérje ki pszichiáter szakorvos véleményét.
  A harmadik típusú szakmai segítséget pszichológus, pszichiáterek nyújthatják ún. viselkedésterápia keretein belül. Ezek történhetnek egyéni és csoportterápia keretei között is, melyek során felismerésre és megoldásra kerülnek a leszokás kritikus pontjai.
  És amit a mai napig közölt kutatások összesítéséből leszűrtek, az alapján a leghatékonyabb út a siker eléréséhez, ha kombináljuk a kezelési módokat. Elsősorban a nikotinpótló szerek+gyógyszer+viselkedésterápia hármas kombináció nyújtja a legjobb eredményeket, de mint azt az elején is írtam, mindenkinél másként megy végbe a folyamat, tehát különbözhetnek a hatásos módszerek is.

• Újra rágyújtottam: Mint ahogy az elején is írtam, a dohányzás az egyik legerősebb függőséget okozhatja, így a leszokás nehéz. Ha újra rágyújtasz, azt semmiképp ne kudarcként éld meg! Próbálj kevesebbet dohányozni, mint előtte, és tűzd ki újra az időpontot a következő projekt megkezdéséhez. Eközben folyamatosan tartsd szem előtt, miért is csinálod végig az egész folyamatot!

 Foglaljuk össze tehát még egyszer:

MOTIVÁCIÓ-˃Előkészítés-˃NEKIVÁGÁS-˃Kitartás+Segítő módszerek-˃SIKER+Önjutalmazás-˃Egészséges élet

Bőségesre sikerült ez a bejegyzés, de ahogy a leszokás is alapos tervet igényel, így igyekeztem itt is összeszedni minden fontos pontot. Remélem, hasznosnak találod az írást, és segíteni tudok ezen a nehéz, de életed megváltoztató úton!

 Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Múlt hét pénteken végre sikerült elmennem vért adni. Egy ideje már készültem rá, és jókora lelkiismeret-furdalást halmoztam fel, mire végre egy felszabadult péntek délelőttön térben és időben is minden passzolt, hogy betérjek a helyi vérellátó központba. Aznap én voltam a kilencedik, és egyben utolsó önkéntes, és igaz, hogy csak délig volt lehetőség a véradásra, mégis kevésnek tartottam a létszámot.

Pedig az önkéntes véradás elengedhetetlen az egészségügyi ellátás megfelelő mindennapi működéséhez. A vér ugyanis olyan gyógyszer, amit a tudomány jelen állása szerint nem tudunk előállítani, tehát teljes mértékben az emberi forrásokra kell támaszkodnunk. Ebből adódóan pedig az igények és az ellátottság időben nem mindig fedik le egymást. Jelenleg is a 8 fő vércsoportból (az AB0 és Rh csoportok alapján) csak négyből van megfelelő mennyiségű, míg például az AB-negatívból kevés, míg a leggyakoribb (így legnagyobb mennyiségben szükséges) A-pozitívból csak éppen elég áll rendelkezésre az OVSZ honlapja szerint.

Amint az időről időre elhangzik a médiában, egyre kevesebb a véradó, és a stabil bázist alkotó önkéntesek csoportja idősödik. Ahogy egész társadalmunk idősödik, így előbb utóbb sok rendszeres véradó kicsúszik a felső korhatárból. Ezért hosszú távon nagyon fontos, hogy a fiatalok is rendszeresen elmenjenek vért adni, és értékké váljon az önkéntes véradói magatartás.

Őket főleg a kiszervezett véradásokon lehet elsőként elérni, manapság már fesztiválokon, rendezvényeken, egyetemeken, plázákban és iskolákban is rendszeresen vannak szervezett véradások. Ha ők később még évente egy-két extra alkalommal is elmennek vért adni (férfiaknak 5/év, nőknek 4/év a max.) , akkor kialakulhat egy még erősebb önkéntes csoport.

Emlékszem, legelőször a volt giminkben szervezett véradásra mentem el, és nagyon izgultam miatta. Benne volt, hogy rosszul leszek, elájulok, meg amúgy is, milyen az, amikor fél literrel kevesebb vér kering bennem hirtelen. Na meg ott volt a tűszúrás is, az biztos fáj, minek szúratom meg magam önszántamból egyáltalán? De aztán mindezt félretéve rájöttem, hogy az egész csak kicsi kellemetlenség, míg akinek tényleg szüksége van vérre, az sokkal rosszabbul van, mint ahogy én a legrosszabb verzió esetén is lehetek. Szóval adtam vért, és azóta is adok, ha éppen van szervezett véradás. Onnantól kezdve szokásunk lett, hogy az 500 forintos utalványból elmentünk együtt az osztálytársakkal egy kínai büfébe, és jól bekajáltunk jutalom gyanánt. Ezt mindig nagyon szerettem.

Most viszont mindenkit arra bátorítok, hogy amennyiben egészségesnek érzi magát, és elég idő eltelt már az esetleges legutóbbi véradás óta, akkor keresse fel a legközelebbi állandó véradási helyszínt.

Aki pedig még soha nem volt, és szintén egészségesnek érzi magát, egy kis bátorsággal könnyen rendszeres véradóvá válhat. A legjobb szerintem párban, vagy csoportban menni, így is lehet egymásban tartani a lelket, és jó kis közös program. Engem mindig nagyon jó érzéssel tölt el, amikor felállok az ágyról, és tudom, hogy aznapra már igazán hasznossá tettem magam.

Visszatérve a múlt hét péntekre, amíg ott ültem, volt időm elgondolkodni, hogy miért hagytam ki ennyi időt a legutóbbi óta, ami talán januárban lehetett. Időről időre eszembe jutott, hogy jó lenne vért adni, de valami más mindig háttérbe szorítja a mindennapi rohanásban. Vizsgaidőszak, tanulás, gyakorlatok, utazás, erre még jött egy kullancscsípés és egy kisebb sebészeti beavatkozás is, amik miatt nem is voltam biztos, hogy adhatok-e egyáltalán vért.

Lényeg a lényeg, valami mindig háttérbe szorította az alapvetően meglevő szándékot, és így majdnem egy évig halogattam. Úgyhogy úgy döntöttem, legközelebb egyetlen napra ehhez a programhoz igazítom az összes többit, és szánok rá fél órát, hogy segítsek másokon. Ha sokan szánjuk rá magunkat, akkor nagyobb biztonságban tudhatjuk családunkat és saját magunkat is.

Segítsetek ti is, és töltsük fel azokat a raktárakat!

Ha tetszett a bejegyzés, keresd fel a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Biztosan tudják, mire gondolok, amikor azt mondom, hogy tehetetlen dühöt érzek. Amikor látják, hogy valami rossz történt, vagy történik éppen, és tudják, hogy ha a fejük tetejére állnak, akkor sem tudnak tenni ellene semmit. Hát ezt éreztem én, amikor elolvastam a cikket, és közvetlenül utána az olvasók kommentjeit.

A cikkel kapcsolatos véleményem tulajdonképpen röviden összegezhető: teljes mértékben egyetértek minden szavával. Leírja, miért is fontos az egészség megőrzése, és a betegségek megelőzése, milyen mutatókban vagyunk elmaradva, és mik az összefüggések. Tiszta sor, de azért kiemelném még egyszer a lényeget: a leghatékonyabb kezelése a betegségnek a megelőzés, második leghatékonyabb az időben történő felismerést követő kezelés, amit rendszerek szűrések révén érhetünk el, a harmadik pedig a már kialakult betegség kezelése. Ahogy haladunk előre a folyamatban, úgy szűkülnek a kezelési lehetőségek.

Ami inkább okot ad a reagálásra, az a kommentekben olvasott mérhetetlen értetlenség, tévhitek hangoztatása, egymás szapulása, indokolatlan sértődöttség, a szövegértési képesség kiadós hiánya és általában a teljesen oda nem illő válaszok sorozata.

Tudom, tudom, úgy kell nekem, hogy egyáltalán elolvasom őket, de mivel a téma mégis csak népegészségügyi vonatkozású, érdekelt, hogy hogyan reagál az internet népe.

Pár gondolat ezzel kapcsolatban:
#1-Azok a kommentelők, akik megsértve érzik magukat a leírtak miatt, vagy úgy gondolják, hogy keményen fogalmaz az orvos, esetleg csak „osztja az észt”, netán úgy látják, hogy szándékosan félrevezetik a betegeket (amit végképp nem tudok hova tenni), nekik idéznék a cikkből: „Barna István szerint ez elég kényes kérdés ahhoz, hogy a kezelőorvos kellő bölcsességgel álljon hozzá, és ne olyan szerepet akarjon kiosztani a betegnek, amelyből az elmenekülne. ››Az a cél, hogy közösen megtaláljuk, mit nyer, és mit veszít a tudatos táplálkozással…‹‹” Hangsúlyozza a közös munka fontosságát, többször is a szövegben, nem próbál parancsot adni. Akinek pedig a „Ne dohányozzon!”, „Figyeljen a helyes étkezésre!”, „Mozogjon rendszeresen!” tanácsok szorongató utasításként csengenek, az ő esetükben valóban nehéz a közös munka. Ezeket máshogy nem lehet elmondani.

#2-Mennyire is drága valójában az egészséges életmód? Én személy szerint kétlem, hogy az ásványvíz drágább, mint a kóla, vagy mindenféle „jegestea”. Kétlem, hogy fejenként két szem alma drágább, mint egy hatlapos, kókuszgolyó, vagy zserbó elkészítése desszertnek. Kétlem, hogy fagyiból, ropiból, chipszből, gumicukorból, energiaitalból, csokispárnából, sportszeletből, fánkból, és hasonló nassolnivalókból kevesebbet enni drágább, mint többet. Kétlem, hogy drágább elmenni esténként fél órát sétálni a szabadban, mint otthon ülni a tévé előtt. Ugyanez igaz a futásra, biciklizésre is, érdemes adni nekik egy esélyt. (Ha kíváncsi, mennyire is hasznos akár napi 5 perc futás, olvassa el ezt!) Higgyék el, rengeteg számít napi fél óra séta.

#3-Vannak, akik szeretnek mindent a genetikára fogni, csak hogy saját felelősségüket elhárítsák. Mindenféle tudományos felméréstől eltekintve szeretnék annyit hozzátenni, hogy a genetika sokkal kisebb részben felelős egy társadalom szintjén a megbetegedésekért, mint az életmód. A génektől alapvetően senki nem hízik el. A táplálkozástól és az otthon gyerekkorban megtanult szokásoktól és mintáktól annál inkább.

#4-Természetesen vannak egyéni történetek, amik látszólag cáfolják, hogy az egészséges életmód annyira jó lenne. „Én bezzeg soha nem cigiztem, ittam, mindig sportoltam, aztán mégis mi történt…” Előre utalnék a következő pontra, az egészségben eltöltött életévekre. Lehetséges, hogy ha nem vigyáz magára az évek alatt, 5-10-20 évvel előbb jelentkezik a betegsége, vagy esetleg sokkal súlyosabb formában. Az egyéni példák, pro és kontra, nem cáfolnak és nem is bizonyítanak semmit a társadalom szintjén.

#5-A bevezető utáni első mondatban előkerül az „egészségben eltöltött életévek száma”. Ez egy rendkívül fontos mutató, amit úgy tűnik, a legtöbben nem nagyon értettek meg. Az egészséges életmóddal és a betegségek megelőzésével (értelemszerűen) tudjuk növelni ezt az időtartamot, javítva életminőségünkön. Nem azt jelenti, hogy soha az életben nem leszünk többé betegek, hanem azt, hogy később.

#6-Tényleg tanuljunk meg felelősséget vállalni saját magunkért! Az egészséges életmód mindenkinek a saját felelőssége, és más nem fogja helyette megtenni a szükséges lépéseket. Egyedül tanácsot tudunk adni egymásnak, de ehhez szükség van egészségtudatos emberekre és befogadó fülekre.

#7-Egy saját keresgélés eredménye kíváncsiságból: A múlt heti nézettségi adatokat megnézve az látszik, hogy a 18:00 órás műsorsávban csak az RTL Klub és a TV2 összesen 1,4 millió embert tart a tévé előtt ülve. Hozzátenném, nem ismerem a méréshez használt módszereket, lehet, hogy van átfedés a két csatorna nézői között, de ez elképesztően magas szám. És itt még nem beszéltünk a többi csatornáról vagy a Facebookot bőszen nyomkodók táboráról. Ezt az időszakot munka/iskola után remekül fel lehetne használni egy kis mozgásra!

Ennél még jóval több mindenről lenne érdemes beszélni természetesen, de hirtelen ennyi fogalmazódott meg bennem. Nagyon elkeseredek mindig, amikor hasonlóan fontos, mindenkit érintő témákra ilyen reakciók érkeznek. Látom, hogy az egészséghez fűződő viszonyunk még mindig nagyon messze áll akár csak az elfogadható szinttől is. Remélem, hogy közös munkával és idővel sikerül pozitív irányba lökni ezt az állapotot.

Ha tetszett a bejegyzés, keresd fel a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Egy rendkívül fontos dologra szeretném felhívni ez alkalommal a figyelmet, mivel az utóbbi időben több olyan történettel is találkoztam, melyek újra rávilágítottak az önvizsgálat fontosságára. Ezek kapcsán rá kellett döbbennem, hogy mennyivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy mindenkinek elmondjuk, milyen elengedhetetlen megismerni saját testünket. Ez alapvető egészségünk szempontjából.

Hölgyek: Nem lehet elégszer ismételni, mennyire fontos, hogy mindannyian havi rendszerességgel megvizsgálják melleiket. Mint biztosan sokan tudják, az emlő daganatai messze a leggyakrabban előforduló rosszindulatú betegségek a nők körében. Amit mindenképp szeretnék kiemelni, az a folyamatosság, ugyanis így tudják biztosan felismerni, ha bármilyen változás jelentkezik. Végezzék el az önvizsgálatot minden hónapban, optimálisan a menstruáció utáni napokban, amikor az emlők nem érzékenyek! Rendszertelen havi ciklus esetén és menopausa után pedig jelöljenek ki egy napot a hónapban, és mindig ugyanazon a napon szánjanak időt a vizsgálatra! Az önvizsgálat menetét nem részletezném, kiváló leírást találhatnak a helyes technikáról a daganatok.hu oldalon.

Urak: A herék daganatai, habár nem olyan gyakoriak, mint az emlőt érintő elváltozások, elsősorban fiatalabb korban jelentkeznek, így hatalmas terhet róhatnak az aktív, tanuló vagy dolgozó, családot alapító fiatal férfiakra. Ami miatt még kiemelten fontos felismerésük, hogy a herék daganatai szinte minden esetben teljesen meggyógyíthatók, ha időben kezdik meg kezelésüket. Szintén havonta végezzük el egy alkalommal, legjobb fürdés, vagy zuhanyzás után, amikor jól áttapinthatók a herék. Az önvizsgálat menete ugyanúgy remekül össze van foglalva az előbb említett oldalon.

Csak ismételni tudom magam, szánjunk magunkra havonta 5-10 percet, hogy megvizsgáljuk testünket, és amennyiben bármilyen változást találunk, azonnal forduljunk orvoshoz!

Mint minden betegségnél, a daganatoknál is igaz, hogy minél előbb ismerjük fel őket, annál hatékonyabban, jobb eredménnyel kezelhetők, ezért a(z) (ön)szűrés elengedhetetlen. Ennél csak a betegség megelőzése hatékonyabb, amit egészséges életvitellel tudunk elérni, és mivel ma már a legtöbb betegség kiváltó okait ismerjük, kiemelten a gyakori betegségekét, törekedjünk erre a hétköznapokban!

Természetesen sok más betegség (melanoma, magas vérnyomás, cukorbetegség, stb.) esetén is fontos az önvizsgálat, de ezeket másik posztokban fogom részletesebben átvenni.

Ha tetszett a bejegyzés, keresd fel a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Fogyás, fogyókúra, diéta. Ha ezek közül bármelyikre is rákerestél már az interneten, és több, mint 5 percet szántál arra, hogy elolvasd a legfrissebb tuti tippeket, akkor biztosan belefutottál az „este hat után tilos bármit enni, mert vége lesz mindennek” ökölszabályba. Szerencsére már több oldalon is kiemelik az időzítés fontosságát, amit elsősorban saját életvitelünkhöz kell igazítani, így ez a mítosz kezd lassacskán lebomlani.

Egy múlt héten, a The American Journal of Clinical Nutrition c. folyóiratban közölt friss kutatás eredményei is ezt támasztják alá. Még pontosabban arról nyújtanak újabb bizonyítékot, hogy mindenkinek saját napi ritmusához kell igazítania esti étkezéseit. Itt ugyanis azt vizsgálták, hogy a biológiai éjszakánk kezdetéhez képest elfogyasztott vacsora hogyan befolyásolja testzsírszázalékunkat és BMI értékünket.

A kutatásban 110 egyetemista fiatal vizsgáltak, akiknek 30 napon keresztül rögzítették alvási szokásaikat és napi rutinjukat, beleértve étkezésüket is. Emellett mindegyikükben megmérték a melatoninszint emelkedésének kezdetét, ami biológiai éjszakánk beharangozója. Ez akkor kezd emelkedni, amikor ébrenlét-alvás ritmusunk az alvás előkészítéséhez ér, majd magas marad alvás közben, és ébredéskor kezd el csökkeni, míg végül eléri az ébrenlét alatti alacsony szintjét (szándékosan nem napszakokat írok, mivel például egy éjszakai műszakban dolgozónál egész más az elalvás ideje, mint annál, aki nappal dolgozik).

Azt találták, hogy azok a résztvevők, akik a biológiai éjszakájukhoz közelebb, azaz a melatoninszint emelkedésekor étkeztek, számottevően magasabb a testzsírszázalékuk és testtömeg-indexük, míg ezek a mutatók nem függenek össze azzal, hogy hány órakor is ettek valójában. Érdekes módon az étel kalóriatartalmával, annak összetételével és az alvással eltöltött idővel sem tudtak érdemi összefüggést kimutatni, így arra jutottak, hogy a legfontosabb elsősorban saját biológiai óránkhoz illeszteni napi utolsó étkezésünket.

A tanulság tehát egyértelmű a kutatásból, mindenkinek saját napi ritmusához kell időzítenie a lefekvés előtti falatozást, ügyelve arra, hogy annak időpontjától minél távolabb essen. Ez reálisan nagyjából 2-3 órával elalvás elé tehető, ekkor érdemes utoljára jól lakni.

Ha olvasnál még arról, miért is fontos, hogy ne teli hassal térj nyugovóra, akkor ajánlom ezt a tavalyi bejegyzést.

A megjelent tanulmányt eredeti nyelven pedig itt találjátok: http://ajcn.nutrition.org/content/early/2017/09/06/ajcn.117.161588.abstract