Ha akár csak egyszer is érezted úgy, hogy kiabálva menekülnél az otthon óvó melegéből, akkor ez a poszt neked szól. A napokban ugyanis belefutottam egy előadásba a TED előadássorozat egyik meghívott előadójától, aki egy nagyon elgondolkodtató témát hozott. (Ezeket az előadásokat mindenkinek csak ajánlani tudom, kiválóak).

Sokakat régóta foglalkoztat, hogy egyes régiókban mitől olyan kiugróan magas az idősek, különösen a 100 évnél is idősebb emberek aránya. Ezeket a területek „blue zones”, azaz „kék zónák” néven emlegetik.

Ezek közül elsőként a gyönyörű és békés Szardínia szigetét ismerték fel, pontosabban a szigeten található kis hegyi faluk egy csoportját, ahol azóta is folyamatosan követik és tanulmányozzák az ott élők életmódját. Itt ugyanis minden hatszázadik ember 100 évesnél idősebb, míg az USA-ban csak minden 4000-dik.

A kutakodás során meglepő dolgokat találtak. A falvakra általában jellemző elvándorlás és városiasodás itt nem jelenik meg. Egymáshoz szorosan épült házak, szűk sikátorok és egymásba fonódó utcácskák szeli keresztül a pár ezer fős településeket, itt-ott összeérve egy kis téren vagy templomnál.

Szóval akár tetszik, akár nem, lépten-nyomon ismerősbe botlanak itt az emberek. De azt gondolom, tetszik nekik. Ugyanis itt az egész lakosság egy közösségként él megőrizve a hagyományokat. A fiatalok pedig szívesen gondoskodnak az idősekről, így senki sem marad magára.

És ami a tudományt illeti, a utahi Brigham Young University kutatói több ezer fős csoportokat vizsgálva azt találta, hogy a társadalmi kapcsolatok megléte vagy hiánya olyan fontos tényező egészségünk szempontjából, mint a dohányzás vagy a rendszeres alkoholfogyasztás, és megelőz olyanokat, mint az elhízás. Ezek közül is megkülönbözteti a szoros, elsősorban családi és szoros baráti kapcsolatokat, amik természetes alapvetőek.

Ami igazán érdekes, hogy ugyanilyen fontosan a felületes, de személyesen lezajló kapcsolatok is. Azaz ha pár szót váltunk a postással, a piacon zöldséget áruló nénivel vagy az újságostól megkérdezzük, hogy hogyan érzi magát éppen, azzal is rengeteget tehetünk egészségünkért. Ebben a szardíniaiak a legprofibbak.

Fura, igaz?

Ezek a kapcsolatok ugyanis rengeteg agyi és hormonális útvonalat aktiválnak (pl. oxitocin szabadul fel), amik jótékonyan hatnak ránk. Enyhül a ránk nehezedő stressz, csökken vérnyomásunk és kiegyensúlyozottabbak leszünk. És ideérve válik nagyon fontossá például nagyszüleink bridzspartijai vagy öregfiú focimeccsei, főleg abban a korban, amikor az időseket érintő magán és izoláció hatalmas méretek ölt.

Ezek viszont online, elsősorban chaten történő kontaktus esetén nem érvényesülnek. Kell hozzá szemkontaktus, beszéd és fizikai kapcsolódás.

Egyelőre egy nagyon új és meglepő területről van szó, ami az egészséget meghatározó vizsgálatokat illeti, így sok további tanulmány várható, többek között arról, hogy a videóbeszélgetések (Skype, FaceTime) során mennyire igazak ezek a megállapítások.

Ha néha a vasárnapi ebéd közben, vagy karácsony másnapján már csak egy lakatlan szigetet látunk felderengni lelki szemeink előtt, akkor jusson eszünkbe, hogy végső soron nem is olyan rossz dolog, ha van kivel összeülni.

És a linkek érdeklődőknek:

https://www.ted.com/talks/susan_pinker_the_secret_to_living_longer_may_be_your_social_life

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2910600/