A pszichiátria kapcsán sokaknak zavaros képek, zárt osztályok rácsos ágyai ugranak be, mások pedig csak legyintenek, mondván, ez nem is igazi orvoslás, mindenféle mondvacsinált okokkal kezelik csak az embereket. Ilyen véleményeket egészségügyi dolgozókkal beszélgetve is nem egyszer hallottam sajnos, amiket legtöbbször értetlenül hallgatok.

Ugyanis az elme tulajdonságait, annak helyes, vagy hibás működését tanulmányozni a legizgalmasabb dolgok közé tartozik. Végül is mindannyiunk létezése az elménkben valósul meg valamilyen szempontból.

A személyiségzavarok a leggyakoribb pszichiátriai kórállapotok közé tartoznak, az átlag lakosság 10-20%-át is érinthetik, továbbá gyakran társulnak egyéb pszichiátriai, de akár szomatikus (testi) betegségekkel is. Alapvető jellemzőjük, hogy egyszerre áll fenn a beteg részéről egy viselkedésbeli és egy élménybeli mintázat, ami tartósan rögzül. További jellemzője, hogy jelentősen eltér az adott társadalom normáitól. Ezt a kóros alkalmazkodást, érzelmi és társas viselkedést a környezet érzékeli, de az érintett gyakran nem. Éppen ezért ritkán kérnek segítséget, és kezelésük, támogatásuk is rendkívül nehéz.

A személyiségzavart jellemző kóros viselkedésminták a serdülőkorban és fiatal felnőttkorban jelennek meg, majd az idő előrehaladtával rögzülnek. Ezek a rögzült kóros személyiségjegyek később életviteli nehézségekhez is gyakrabban vezetnek. A személyiségzavarban szenvedő egyének között gyakoribb a válás, az alkohol- és drogfogyasztás, a munkanélküliség és magasabb a hajléktalanná válás, valamint a bűncselekmény elkövetésének aránya.

A személyiségzavarokat három fő csoportba, ún. „nyalábba”, angolul „clusterbe” sorolják, amiken belül több alcsoport található. Létezik az „A”-nyaláb: a furcsák, különcök csoportja, a „B”-nyaláb: a dramatikus, heves jelenetet rendezők csoportja, és a „C”-nyaláb: a szorongók, félők. Mivel külön-külön is sok jellemzője van az egyes csoportoknak, így ezt a témát három külön írásban venném végig, amit most a bevezető után az „A”-nyaláb bemutatásával kezdek el.

Az „A”-cluster: a paranoid, szkizoid és szkizotip személyiségzavarban szenvedők. Számukra legnehezebb az társas kapcsolatok kialakítása, az emberi érintkezés létrehozása, jellemzően magányosan töltik életük nagy részét. Nem tudnak alkalmazkodni a közösség tagjaihoz, így beilleszkedni sem tudnak. Képtelenek a társadalmon belüli önérvényesítésre. Gyakran megtalálható hajléktalanok között.

• A paranoid személyiségzavart elsősorban az állandó gyanakvás és bizalmatlanság Környezete szemében makacs, öntelt embereknek tűnnek, akik sokszor veszekednek, indulatosak, és attól tartanak, hogy kihasználják őket. Ebből adódóan nem alakulnak ki szoros kapcsolataik, izolálódnak a társadalomból. Sokat titkolóznak, humorérzékük szegényes, nincs semmi, amiben élvezetüket lelik. Gyakran a legjelentéktelenebb gesztusokat, egy tekintetet vagy megjegyzést is úgy értékelnek, mintha az ellenük irányulna, valamint rendkívül érzékenyek a megszégyenítésre. Kezelésük bizalmatlanságuk miatt nagyon nehéz, de csoportterápiával és viselkedésterápiával társas kapcsolati készségeik javíthatók.
• A szkizoid személyiségzavarban szenvedők érzelmileg ridegek és zárkózottak, humortalanok. Nem vágynak semmilyen érzelmi töltetű kapcsolatra, általában magányosak maradnak egész életükben, nem házasodnak, minden idejüket egyedül töltik. Jellemzően olyan hobbit választanak, ahol egyedül lehetnek, és munkájukat is ez jellemzi, ezért gyakran vállalnak éjszakai munkát, hogy elkerülhessék az embereket. Nem ritka, hogy érdeklődnek matematika, fizika vagy asztrológia iránt. Esetenként nehéz lehet elkülöníteni a „C”-nyalábba tartozó elkerülő személyiségzavartól, akik szintén magányosak, de ellenben a szkizoid beteggel, ők vágynak a társas kapcsolatokra. A szkizoid beteg ezt az érzelmi ürességet minden szorongás nélkül éli át. Ezt talán legjobban Dexter Morgan karakterére lehetne ráhúzni a Dexter c. sorozatból, leszámítva persze azt a tényt, hogy ő sorozatgyilkos is egyben, de Batman karakterében is számos jegy utal arra, hogy ebben a személyiségzavarban szenved.
• A szkizotip személyekre érvényes leginkább a csoportot jellemző „különc” jelző. Öltözködésük gyakran kirívó és szokatlan, beszédük pedig elvont és furcsa fordulatokat tartalmaz. Gyakran jelenik meg gondolataikban a mágia, a babonák. Például állíthatják azt, hogy kapcsolatban állnak a túlvilággal, halottakkal. Aki emlékszik Luna Lovegoodra a Harry Potter filmekből, annak az ő karaktere egész jó közelítés lehet ennek a személyiségzavarnak az elképzeléséhez.

Az első csoportot tehát ezek a kórképek alkotják, és jól látható, hogy a társas kapcsolatok kialakítása és a közösségben betöltött szerep, ami itt a leginkább eltérést mutat a társadalom többi tagjával szemben. Az ő kezelésük és társadalmi integrációjuk nehéz, és hosszú folyamat, de különböző pszichoterápiás megközelítéssel (pl.: csoportterápia, viselkedésterápia) ezek a beteg a hétköznapokban hasznosítható képességekre és viselkedésformákra.

A bejegyzés célja elsősorban az, hogy tisztában legyünk a személyiségzavarok létezésével és gyakoriságával, és ezen a szemüvegen keresztül nézve empatikusabban tudjunk viszonyulni másokhoz is.

Ha tetszett a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a folytatásról, vagy egyszerűen csak érdekelnek hasonló témák, kövesd a HealthnStuff Facebook-oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb hírekről és posztokról az orvostudomány világából!