Hat után már nem ehetek? Na még mit nem!

Fogyás, fogyókúra, diéta. Ha ezek közül bármelyikre is rákerestél már az interneten, és több, mint 5 percet szántál arra, hogy elolvasd a legfrissebb tuti tippeket, akkor biztosan belefutottál az „este hat után tilos bármit enni, mert vége lesz mindennek” ökölszabályba. Szerencsére már több oldalon is kiemelik az időzítés fontosságát, amit elsősorban saját életvitelünkhöz kell igazítani, így ez a mítosz kezd lassacskán lebomlani.

etkezes_igaz.jpg

Egy múlt héten, a The American Journal of Clinical Nutrition c. folyóiratban közölt friss kutatás eredményei is ezt támasztják alá. Még pontosabban arról nyújtanak újabb bizonyítékot, hogy mindenkinek saját napi ritmusához kell igazítania esti étkezéseit. Itt ugyanis azt vizsgálták, hogy a biológiai éjszakánk kezdetéhez képest elfogyasztott vacsora hogyan befolyásolja testzsírszázalékunkat és BMI értékünket.

A kutatásban 110 egyetemista fiatal vizsgáltak, akiknek 30 napon keresztül rögzítették alvási szokásaikat és napi rutinjukat, beleértve étkezésüket is. Emellett mindegyikükben megmérték a melatoninszint emelkedésének kezdetét, ami biológiai éjszakánk beharangozója. Ez akkor kezd emelkedni, amikor ébrenlét-alvás ritmusunk az alvás előkészítéséhez ér, majd magas marad alvás közben, és ébredéskor kezd el csökkeni, míg végül eléri az ébrenlét alatti alacsony szintjét (szándékosan nem napszakokat írok, mivel például egy éjszakai műszakban dolgozónál egész más az elalvás ideje, mint annál, aki nappal dolgozik).

Azt találták, hogy azok a résztvevők, akik a biológiai éjszakájukhoz közelebb, azaz a melatoninszint emelkedésekor étkeztek, számottevően magasabb a testzsírszázalékuk és testtömeg-indexük, míg ezek a mutatók nem függenek össze azzal, hogy hány órakor is ettek valójában. Érdekes módon az étel kalóriatartalmával, annak összetételével és az alvással eltöltött idővel sem tudtak érdemi összefüggést kimutatni, így arra jutottak, hogy a legfontosabb elsősorban saját biológiai óránkhoz illeszteni napi utolsó étkezésünket.

A tanulság tehát egyértelmű a kutatásból, mindenkinek saját napi ritmusához kell időzítenie a lefekvés előtti falatozást, ügyelve arra, hogy annak időpontjától minél távolabb essen. Ez reálisan nagyjából 2-3 órával elalvás elé tehető, ekkor érdemes utoljára jól lakni.

Ha olvasnál még arról, miért is fontos, hogy ne teli hassal térj nyugovóra, akkor ajánlom ezt a tavalyi bejegyzést.

A megjelent tanulmányt eredeti nyelven pedig itt találjátok: http://ajcn.nutrition.org/content/early/2017/09/06/ajcn.117.161588.abstract