És ebben az esetben az „egy kis futás” mögött nem rejlenek maratonok végtelen kilométerei és hosszú órák megfeszített futásai. Napi pár percnyi kocogás is elég ahhoz, hogy minőségi évekkel hosszabbítsuk meg életünket, ami sokak számára bátorító hír lehet.

A futás egy tök jó kikapcsolódási lehetőség. Nekem ez a legfontosabb, amikor felveszem a cipőmet és elindulok. Ezért szeretem és ezért is ajánlom mindenkinek, amikor szóba kerül. Emellett persze van rengeteg előnye egészségünkre nézve, amibe most részleteiben nem mennék bele, biztosan lesz még ezekről szó a későbbiekben.

És hogy igazoljam, hogy a címben nem csak felelőtlen kijelentésekkel dobálózom, bemutatnék egy 2014-ben, az Amerikai Kardiológusok Kollégiumának folyóiratában (Journal of the American College of Cardiology) megjelent kutatást. Ebben a kutatásban több, mint 55.000 felnőttet vizsgáltak 18 és 100 éves kor között egy 15 éves periódusban. Az eredmények alapján a futók táborába tartozóknak 30%-kal alacsonyabb volt a halálozási kockázata az összes halálokok tekintetében, és 45%-kal alacsonyabb a szív-érrendszeri halálozást tekintve. Ez számukra 3 éves élettartam előnnyel járt a nem futókhoz képest, azaz átlagosan(!) ennyivel tovább éltek.

Eddig nagy újdonság nincs is a dologban, mondhatnánk, nagyjából sejteni lehetett, hogy aki fut, az egészségesebb. Ami már meglepőbb, hogy a heti 51 percnél kevesebb, lassú (8-9 km/h) tempójú futás is markáns csökkenést jelentett a halálozás kockázatát tekintve. Ez azt jelenti, hogy napi 5-10 percnyi kényelmes kocogással gyakorlatilag éveket nyerhetünk jó egészségben. A tanulmány vezetője azt is megemlíti, hogy azok, akik egy óránál kevesebbet futottak egy héten, ugyanakkora előnyre tettek szert a halálozási statisztikák terén, mint azok, akik heti 3 óránál többet futottak. Ezek az eredmények azonosak voltak mindenkire nemtől, kortól, BMI-től, egészségi állapottól, dohányzási szokásoktól és alkoholfogyasztástól függetlenül.

Magyarán szólva mindenkire érvényesek az itt leírtak. Azt a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy azoknál, akik kitartóan, folyamatos jelleggel legalább hat éven keresztül futottak, azoknál a előnyök még hangsúlyosabbak.

Tudom, hogy sokan vannak, akik egyszerűen nem szeretik, vagy egyenesen utálják a futás minden formáját. Sokszor hallom ismerősöktől, barátoktól is, hogy egyszerűen soha nem szerették a futást. Persze a legfontosabb még mindig az, hogy olyan sportot válasszunk, amit örömmel csinálunk, de azért remélem, hogy ez a kis tudománnyal megtámogatott poszt bátorítani fog mindenkit arra, hogy adjon egy esélyt a kocogásnak.

Egy saját ötlettel szeretném még megtoldani a posztot, hátha valakinek pont kapóra jön. Az utóbbi időben rászoktam különböző podcastok hallgatására futás közben, ami eleinte elég fura ötletnek tűnt, de volt egy műsor, amit szerettem volna végighallgatni, úgyhogy futás közben bedugtam a fülem, és hallgattam. Azóta csak podcastokat hallgatok, szinte mindegy is, hogy milyent. Sokkal egyenletesebb és sokkal „pihentetőbb” az edzés azóta. hogy rászoktam erre. Keressetek egy jó műsort, és próbáljátok ki ti is!

És a link a kutatás bővebb verziójához:

http://www.onlinejacc.org/content/64/5/472

Első bejegyzésnek egy kis áttekintést szánok a magyar népesség általános egészségi állapotáról. Ez jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megértsük, miért is annyira fontos az, hogy tudatosan, odafigyeléssel forduljunk saját és környezetünk egészsége, életmódja felé.

A II. világháborút követően sikerrel és hatékonyan bevezetett kötelező oltásoknak köszönhetően a fertőző betegségek okozta megbetegedések és halálozások száma csökkenni kezdett, amivel a születéskor várható élettartam kezdett felzárkózni a nyugati-európai mutatókhoz. Az 1960-as évek második felétől a nem fertőző krónikus betegségekből eredő halálozás kezdett dominálni, ami ismét szélesíteni kezdte a rést Magyarország és a nyugati államok között az egészségügyi mutatók tekintetében. Amíg a hazai születéskor várható élettartam ebben a periódusban csak lassú emelkedést, időnként stagnálást, sőt a férfiak esetében egyes időszakokban csökkenést mutatott (1970-1989: 66,4 évről 65,5 évre), addig a tőlünk nyugatra fekvő államokban folyamatos emelkedés volt megfigyelhető. Ez a tendencia a kilencvenes évek közepén fordult át egy erősödő javulás irányába, ami napjainkig is tart. Ezalatt a bő húsz év alatt 70,1 évről 2014-re 76 évre emelkedett a születéskor várható élettartam, ami azóta érdemben nem változott, 2017-ben 75,9 év volt ez a mutató. A javulás tehát egyértelmű, de lemaradásunk az EU-átlagtól így is öt, a legmagasabb mutatókkal rendelkező európai országoktól (Spanyolország, Svájc, Olaszország, Franciaország) több, mint nyolc év.

Lemaradásunk tehát főleg a krónikus, nem fertőző betegségek terhéből ered. Ezek közé tartoznak a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatos megbetegedések, valamint az anyagcsere-betegségek, leghangsúlyosabban a 2-es típusú cukorbetegség. Ezek közül az első kettő felel a halálozások 64%-áért, közel kétharmadáért. Ezt azért nagyon fontos kiemelni, mert ennek a két betegségcsoportnak a hátterében rengeteg olyan rizikófaktor szerepel, amiket az egyén szintjén kiküszöbölhetünk vagy kezelhetünk.

Ezek természetes régóta ismert tények, és egyik-másik lépten-nyomon szembe jön velünk napi szinten. Elég csak a dohányzást és az elhízást említeni, ezek a legfőbb kockázati tényezői a szív-érrendszeri, rosszindulatú tumoros betegségeknek, valamint a 2-es típusú cukorbetegségnek. Vessünk egy rövid pillantást erre a két kiemelt területre. A dohányzást vizsgálva az EU 28 tagállama közül a harmadik helyen állunk egy 2014-es felmérés alapján, a 15 évnél idősebb lakosság 26%-a dohányzik napi szinten, ami rendkívül rossz eredmény tekintve az előbbiekben említett szerepét, mint veszélyforrás. Ennél csak Görögországban és Bulgáriában magasabbak az értékek. Ugyanezt az adatbázist átnézve láthatjuk, hogy a felnőtt lakosság 21%-a tartozik a túlsúlyos, vagy elhízott kategóriába a testtömeg-index (BMI) számolása szerint, azaz minden ötödik ember. Így holtversenyben a harmadik helyre kerül országunk az EU tagállamai között Lettország mellett. Ez az érték a 15 éves korosztályban 19%-on áll, ami szintén nagyon magasnak tekinthető, főleg úgy, hogy az elmúlt 10 évben nagyjából 6%-ot emelkedett. Ez a tendencia egyébként egész Európára igaz, a fiatalkori elhízás hatalmas egészségügyi veszélyt jelent a modern társadalmak számára. Ez ismét egy olyan pont, amit ki kell emelni, ugyanis ha már gyermekkorban elkezdjük az egészség fontosságát megtanítani a gyerekeknek, akkor egész generációk nőhetnek fel úgy, hogy ebben a szellemiségben éljék életüket.

És végül, hogy ne csak a negatívumokat emeljem ki már a legelső írásomban, meg kell említeni a gyerekkori átoltottság kiemelkedő arányát. Ebben a mutatóban Magyarország élen jár az Európai Unióban, a kanyaró, szamárköhögés (pertussis), tetanusz és a diftéria (torokgyík) esetében egyaránt 99%-os a magyar gyerekek átoltottsága köszönhetően a remekül működő vakcinációs programoknak. Rendkívül fontos ez annak érdekében, hogy ezek a fertőző betegségek, melyek akár súlyos következményekkel is járhatnak gyermekkorban, ne jelenhessenek meg járványok képében. Ez bizonyítja, hogy az oltásellenes kampányoknak semmilyen létjogosultsága nincs, és teljes mértékben elítélendők. Tudom, hogy ez egy igen forró téma manapság, de fontos, hogy ennek a lehető legtöbb helyen és módon hangot adjunk, mivel elkerülhető veszélytől tudjuk megvédeni a gyermekeket.

A célom ezzel az elég szárazra sikerült összefoglalóval az volt, hogy bemutassam, milyen irányba lenne érdemes hosszútávon elmozdulnia az általános egészségi állapotnak Magyarországon, látva azon országok mutatóit, akikhez fel lehet zárkózni. Ezek mellett szerettem volna kiemelni, természetesen a teljesség igénye nélkül, hogy mik azok a döntő kockázati tényezők, amiket odafigyeléssel, és jól szervezett, átfogó programokkal kontrollálni kellene ahhoz, hogy egy pozitív irányú változás elindulhasson.

Forrásként használtam:
Gaál P, Szigeti S, Csere M, Gaskins M, Panteli D. Hungary: Health system

review. Health Systems in Transition, 2011; 13(5):1–266.

Aki szívesen kutakodna hasonló statisztikák között, annak ajánlom az alábbi OECD-gyűjteményt:

http://www.oecd-ilibrary.org/social-issues-migration-health/health-at-a-glance-europe-2016_9789264265592-en