Az a száraz statisztika...-a magyarok egészségi állapota
Összefoglaló a magyarok általános egészségéről
Első bejegyzésnek egy kis áttekintést szánok a magyar népesség általános egészségi állapotáról. Ez jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megértsük, miért is annyira fontos az, hogy tudatosan, odafigyeléssel forduljunk saját és környezetünk egészsége, életmódja felé.
A II. világháborút követően sikerrel és hatékonyan bevezetett kötelező oltásoknak köszönhetően a fertőző betegségek okozta megbetegedések és halálozások száma csökkenni kezdett, amivel a születéskor várható élettartam kezdett felzárkózni a nyugati-európai mutatókhoz. Az 1960-as évek második felétől a nem fertőző krónikus betegségekből eredő halálozás kezdett dominálni, ami ismét szélesíteni kezdte a rést Magyarország és a nyugati államok között az egészségügyi mutatók tekintetében. Amíg a hazai születéskor várható élettartam ebben a periódusban csak lassú emelkedést, időnként stagnálást, sőt a férfiak esetében egyes időszakokban csökkenést mutatott (1970-1989: 66,4 évről 65,5 évre), addig a tőlünk nyugatra fekvő államokban folyamatos emelkedés volt megfigyelhető. Ez a tendencia a kilencvenes évek közepén fordult át egy erősödő javulás irányába, ami napjainkig is tart. Ezalatt a bő húsz év alatt 70,1 évről 2014-re 76 évre emelkedett a születéskor várható élettartam, ami azóta érdemben nem változott, 2017-ben 75,9 év volt ez a mutató. A javulás tehát egyértelmű, de lemaradásunk az EU-átlagtól így is öt, a legmagasabb mutatókkal rendelkező európai országoktól (Spanyolország, Svájc, Olaszország, Franciaország) több, mint nyolc év.
Lemaradásunk tehát főleg a krónikus, nem fertőző betegségek terhéből ered. Ezek közé tartoznak a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatos megbetegedések, valamint az anyagcsere-betegségek, leghangsúlyosabban a 2-es típusú cukorbetegség. Ezek közül az első kettő felel a halálozások 64%-áért, közel kétharmadáért. Ezt azért nagyon fontos kiemelni, mert ennek a két betegségcsoportnak a hátterében rengeteg olyan rizikófaktor szerepel, amiket az egyén szintjén kiküszöbölhetünk vagy kezelhetünk.
Ezek természetes régóta ismert tények, és egyik-másik lépten-nyomon szembe jön velünk napi szinten. Elég csak a dohányzást és az elhízást említeni, ezek a legfőbb kockázati tényezői a szív-érrendszeri, rosszindulatú tumoros betegségeknek, valamint a 2-es típusú cukorbetegségnek. Vessünk egy rövid pillantást erre a két kiemelt területre. A dohányzást vizsgálva az EU 28 tagállama közül a harmadik helyen állunk egy 2014-es felmérés alapján, a 15 évnél idősebb lakosság 26%-a dohányzik napi szinten, ami rendkívül rossz eredmény tekintve az előbbiekben említett szerepét, mint veszélyforrás. Ennél csak Görögországban és Bulgáriában magasabbak az értékek. Ugyanezt az adatbázist átnézve láthatjuk, hogy a felnőtt lakosság 21%-a tartozik a túlsúlyos, vagy elhízott kategóriába a testtömeg-index (BMI) számolása szerint, azaz minden ötödik ember. Így holtversenyben a harmadik helyre kerül országunk az EU tagállamai között Lettország mellett. Ez az érték a 15 éves korosztályban 19%-on áll, ami szintén nagyon magasnak tekinthető, főleg úgy, hogy az elmúlt 10 évben nagyjából 6%-ot emelkedett. Ez a tendencia egyébként egész Európára igaz, a fiatalkori elhízás hatalmas egészségügyi veszélyt jelent a modern társadalmak számára. Ez ismét egy olyan pont, amit ki kell emelni, ugyanis ha már gyermekkorban elkezdjük az egészség fontosságát megtanítani a gyerekeknek, akkor egész generációk nőhetnek fel úgy, hogy ebben a szellemiségben éljék életüket.
És végül, hogy ne csak a negatívumokat emeljem ki már a legelső írásomban, meg kell említeni a gyerekkori átoltottság kiemelkedő arányát. Ebben a mutatóban Magyarország élen jár az Európai Unióban, a kanyaró, szamárköhögés (pertussis), tetanusz és a diftéria (torokgyík) esetében egyaránt 99%-os a magyar gyerekek átoltottsága köszönhetően a remekül működő vakcinációs programoknak. Rendkívül fontos ez annak érdekében, hogy ezek a fertőző betegségek, melyek akár súlyos következményekkel is járhatnak gyermekkorban, ne jelenhessenek meg járványok képében. Ez bizonyítja, hogy az oltásellenes kampányoknak semmilyen létjogosultsága nincs, és teljes mértékben elítélendők. Tudom, hogy ez egy igen forró téma manapság, de fontos, hogy ennek a lehető legtöbb helyen és módon hangot adjunk, mivel elkerülhető veszélytől tudjuk megvédeni a gyermekeket.
A célom ezzel az elég szárazra sikerült összefoglalóval az volt, hogy bemutassam, milyen irányba lenne érdemes hosszútávon elmozdulnia az általános egészségi állapotnak Magyarországon, látva azon országok mutatóit, akikhez fel lehet zárkózni. Ezek mellett szerettem volna kiemelni, természetesen a teljesség igénye nélkül, hogy mik azok a döntő kockázati tényezők, amiket odafigyeléssel, és jól szervezett, átfogó programokkal kontrollálni kellene ahhoz, hogy egy pozitív irányú változás elindulhasson.
Forrásként használtam:
Gaál P, Szigeti S, Csere M, Gaskins M, Panteli D. Hungary: Health system
review. Health Systems in Transition, 2011; 13(5):1–266.
Aki szívesen kutakodna hasonló statisztikák között, annak ajánlom az alábbi OECD-gyűjteményt:
